A Zsinatunk Elnökségének kérésére, tekintettel a járványügyi helyzetre, nem tartunk semmilyen gyülekezeti rendezvényt.

A misszió, mi szerint tegyünk Krisztus tanítványává minden népet, elképzelhetetlen ennek a célnak alárendelt eszközök nélkül. S bizony nem csupán az emberekre kell gondolnunk eszközök alatt, akik hirdetik az evangéliumot, hanem számtalan más dologra is, ami az evangélium terjesztésének megvalósulását segíti elő.

Csütörtök esténként a fiatalokat várjuk ifjúsági órára. Ez az alkalom tulajdonképpen ifjúsági istentiszteletként indult, mintegy a vasárnapi istentisztelet alternatívájaként a fiatalok számára, ám hamar kiderült, hogy az istentiszteleti forma, még ifjúsági istentiszteletként sem fog működni.

„Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.” (Simone Weil) Hiszen oly gyakran válik természetessé, aztán megszokottá, majd jelentéktelenné számtalan kincs az életünkben, aminek birtokában vagyunk, hogy aztán nem is törődünk vele.

Immáron többedik alkalommal tudtuk az év egyik januári vasárnapját közös ebéddel kezdeni.