Július 5-én, pénteken tartottuk gyülekezetünk egyik közösségi rendezvényét a Holt-Duna parton.

Két éve a Bibliaórára járók szalonnasütésének indult, tavaly gyülekezeti grillpartynak neveztük, és pácolt húsokat sütöttünk, idén már bogyiszlói pörköltet készítettünk.

Ez a rendezvényünk az, aminek olyan sikere van, hogy sokan elfogadják a meghívást azok is, akik egyébként lelki alkalmakon semmiképpen nem vennének részt. Ugyanis számtalan rendezvényt szervezünk, próbálkozunk sok-sok mindennel, de jelentős elutasítást kapunk azoktól, akik nem kötődnek a gyülekezet aktív magjához. Vagy éppen a teljes közönnyel találkozunk. Nyilván ez egy társadalmi jelenség, de ettől még rosszul érint bennünket is. Ellenben mostani rendezvényünkre közel 50 fő, jött el.

A nagy létszám mellett rendkívüli öröm, hogy más felekezetekből is velünk tartottak. Tehát nem egy szűk, zártkörű összejövetel volt. Ezt pár kívülálló furcsállotta is, és volt olyan, akit számon is kértek, hogy „Te nem vagy református, te mit kerestél ott?” – Nekik üzenjük, hogy mindenkinek van keresnivalója református közösségünkben! Hiszen nem csak finom pörköltet, hanem lelki táplálékot is lehet nálunk találni. Különösen a vasárnapi Istentiszteleteinken, illetve a Biblióráinkon.

A gyülekezeti piknik sem volt lelki táplálék mentes, hiszen Dancs Edina lelkésznő rövid Bibliai üzenettel készült. Ezt követte a pörkölt elfogyasztása. Többen készültek pogácsával, sütivel. Valamint – bár elfoglaltsága miatt nem tudott velünk tartani, de – a cigány nemzetiségi önkormányzat vezetőjétől egy eredeti házi készítésű punyit kaptunk a pörkölt mellé.

 

A mesterszakácsunk Szente János presbiterünk volt, akinek nagyon hálásak vagyunk a sok fáradozásért, és köszönjük, hogy a családja mellette állt. Például az első számú séf az unoka volt. Jó volt látni mind a készületeket szemlélve, valamint az asztalnál ülő közösséget szemlélve, hogy minden generáció jelen volt és jól érezte magát. Ennek bizonyítéka, hogy a 6 órakor kezdődő piknik teljesen sötétedésig tartott, azaz 3 órán át voltunk együtt jó hangulatban, beszélgetve. Senki nem igyekezett haza, senkit nem kellett marasztalni. Nem a lerészegedés, nem a fülsiketítő zene, nem a tömérdek workshop (választható szórakoztató foglalkozás), hanem a közösség volt az az erő, ami összetartotta és széppé tette a piknikünket.

A rendezvény ötletgazdája két évvel ezelőtt Liszkainé Vas Lídia presbiterasszony volt, akit azóta a Mennyei Atya hazahívott. A mostani piknikünk – teljesen akaratlanul –, pont az ő halálának első évfordulójának napjára esett. Mindezt azért szerettem volna megemlíteni, hogy példát hozzak föl arra, hogy nagyon sokat tehetünk hozzá egy közösség életéhez, ami még halálunk után is sok-sok áldást és örömet okozhat másoknak.

Tulajdonképpen az egyházban lehetünk „fogyasztók”: elmegyünk egy Istentiszteletre, ott épülünk, hazamegyünk, de a gyülekezetünkért, Krisztus ügyéért nem teszünk semmit. Vagy lehetünk „munkatársak” Isten országában. A kisegyházak ezt már régen felismerték, és emiatt növekszenek a gyülekezeteik. Munkatárs nem csak presbiter lehet. A munkatársi lét azt jelenti, hogy amit tudunk tenni, ami tőlünk telik, azt megtesszük a gyülekezetért. Ez elsőre lehet, hogy nehéznek, fárasztónak, időrablónak, esetleg taszítónak tűnik. De gyakorlatilag hihetetlen energiákat szabadít fel bennünk az, hogy látjuk: olyat tudtunk tenni, aminek Isten örül! Kívánom azt, hogy ezt mindenki tapasztalja meg!

Köszönetet mondunk Bogyiszló Község Önkormányzatának, hogy padokkal és asztalokkal segítették rendezvényünk lebonyolítását.

Categories: Hírek