Sajnos gyülekezetünk parókiája, benne a gyülekezeti teremmel nem került felújításra 2014-ben, amikor a parókia többi részét kifestettük. Jólehet már akkor is terveztük, mert a repedezett vakolat, a hulló mész szükségessé tette volna.

smart

Azóta új problémával is szembesültünk: sajnos a falak vizesedése nagy gond az egész épületben. A vizesedés nem csak a mész lepergésével, a salétrom kicsapódásával jár. A legnagyobb baj, hogy a penészedést okoz. A penészedés pedig allergiát, amiből asztma alakul ki. Hosszan tartó penészes környezet pedig rákkeltő hatású a penész méreganyagai miatt.

Sok lépést tettünk meg a penész ellen az elmúlt 5 évben: korhadó padlózat cseréje a dolgozó szobában, penészírtó szerek rendszeres használata a falakon, elszívó ventilátorok beszerelése, ereszcsatorna elvezetése a falaktól. Mindez sok erőt és időt vett igénybe.

A felújításokat (pl. padlózatcsere) egyházmegyei támogatásból sikerült elkezdeni. Ennek a támogatásnak a megigényléséhez viszont 1/3 rész önerőt kellene beletenni. Ez gyakorlatilag lehetetlen másképpen, mint önkéntes munkával. Miért nem tudunk pénzt beletenni? Mert alig tudjuk a szükséges kiadásokat fedezni az egyházfenntartói járulékokból, adományokból (ha vannak) és perselypénzekből. Verjük ki a fejünkből, hogy mi volt 10-20-30-50-80-stb. éve, ma más a helyzet. Gondoljunk bele abba a környezetbe, ahol egymást beszélik le az emberek, hogy befizessék az egyházfenntartói járulékot, számtalan ellendrukker van, hogy ne sikerüljenek a kezdeményezéseink, állandó kritikával illetik gyülekezetünk működését (ha van rajta sapka az a baj, ha nincs az a baj – ahogyan a szólás tartja).

A mostani felújítást is rengetegen megpróbálták „szakértő” módjára kritizálni. Gyakorlatilag olyanok is, akik nem is látták belülről a gyülekezeti termünket. Nemhogy a lambéria fal felé eső oldalát, ami korhadt, penészes volt. Nyilván tudjuk, hogy kiktől erednek az ilyen kritikák, és azt is, hogy akik indítják, azok romboló szándéka tudatos. Az ennél szomorúbb az inkább az, hogy átgondolás nélkül beveszik az emberek ezeket a meséket.

smart

Nézzük a tényeket: a gyülekezeti terem lambériája alatt már le volt verve a vakolat a lambéria felrakása előtt, ezáltal a vizesedés rá volt engedve a lambériára, ami annak rendje és módja szerint kórhadt. A meszelés állapota egy istálló színvonalát sem érte el, repedezett, málló volt, a hittanosaink fejére hullott a mész. A bejárati ajtó alig volt zárható, hőszigetelése szinte nulla. Ablakok úgyszintén.

Mindezek mellett a tények mellett fontosnak tartottuk, hogy tényleges szakember is megvizsgálja az épületet. Baumi cég laboratórimától, Dorogról (nem Nagydorog, hanem ami 188 km-re van Budapesttől Észek-Nyugatra) érkezett egy specialista, aki kimérte a falak nedvesedését, majd mintavételezés történt több helyről, a téglákat elvitte a laboratóriumba és ott vizsgálták be. (Mindezt ingyen megcsinálta tekintettel arra, hogy egyház vagyunk.) Az eredmények katasztrófálisak lettek. Mindenről hivatalosa jegyzőkönyvünk van. Emellett Budapestről, a püspöki hivatal megbízásából is érkezett egy tapasztalt mérnök, aki szintén megvizsgálta az épületet. Hosszas megbeszélés után így foglalta össze: „Ez az épület olyan állapotban van, annyira egészségkárosító, hogy ebben nem lenne szabad lakni.”

Tehát itt vannak a fenti szakemberek vizsgálatai, véleményei és azok véleménye, akik a faluban még csak nem is látták belülről a gyülekezeti termünket, de tudják, hogy felesleges a felújítás, rosszul csináljuk, és elszórjuk az egyház pénzét stb. (Hangsúlyozom: ebbe gyülekezeti pénzt nem tudunk beletenni, csak munkát. A finanszírozás az egyházmegyétől jött, akik állami támogatás által jutnak hozzá.)

Nyilván mindenki eldönti, hogy kinek hisz. Ha egy csöpp jóindulat nincs a gyülekezetünk és annak vezetősége felé Önben, aki ezt olvassa, akkor nyilván a rágalmakat hiszi el. Ha a tények számítanak, akkor viszont a gyülekezetünk hivatalos híradásait olvassa, figyeli, követi, amik hitelesek, bizonyítékokkal alátámasztottak.

A célunk tehát a gyülekezeti terem felújításával az, hogy – szakember tanácsára – lélegző vakolatot helyezzünk fel abba a magasságba, amiben a vizesedés mérhető volt műszerrel. Ez lélegző glettet és lélegző festéket kap. Így a falakban feltörekvő talajvíz már lent elpárolog és ki tud száradni a fal. A szárazság pedig megelőzi a penész kialakulását. Az elektorom vezetékeket kicseréljük azon a szakaszon, ahol elavult, tűzveszélyes. Emellett új nyílászárók cseréjére is sor fog kerülni (egy másik pályázati pénzből). Így a hőszigetelés is biztosított lesz. Az egész belső tér megszépül, megújul. Méltó és korszerű lesz mind a gyülekezeti alkalmak, mind a hittanórák megtartására.

smart

Érdemes feltenni a kérdést, hogy kinek ártunk azzal, hogy ezt a munkát végezzük? Nyilván senkinek, sőt mindenkinek jobb lesz! Ha nem ártunk senkinek, ha mindenkinek jobb lesz, akkor miért kell – olykor kimerülésig – szekálni a presbitereinket vádló, kritizáló, számonkérő kérdésekkel? Mi a cél? Minden szép lassan legyen az enyészeté a gyülekezeti ingatlanokban? Az a jó, ha semmisem újul és szépül? Vagy az a cél a pletykákkal, hogy utáltassuk meg az egyházat mindenkivel, úgy hogy elhitessük vele, hogy mennyire rosszul működik? – Nyilván ez egy önpusztító irány. Ebbe az irányba ne menjen senki!

Mi a megoldás, mit tegyünk?

  1. Együtt örüljünk a gyülekezetünk eredményeinek és sikereinek!
  2. Tudatosítsuk, hogy a gyülekezetünk nem elpusztíthatatlan (Krisztus egyháza igen, de a gyülekezetünk nem), kis közösség vagyunk, minden ember véleménye, hozzáállása sokat használ, vagy árt.
  3. Tudatosítsuk, hogy a gyülekezetünk fizikai és lelki épülése az egész településünknek jó.
  4. Ha tehetjük támogassuk anyagilag és/vagy önkéntes munkával a felújításokat, illetve a gyülekezetünk életét.
  5. Most még vannak külső források, pályázatok építkezésekre, felújításokra, ez egy kegyelmi időszak, ennek bármikor vége lehet. Ezeket most kell megragadni. – Tehát ne várjuk, hogy a gyülekezetünket, lelkészi állást kívülről mások finanszírozzák. A jövőben az építési támogatásokra sem lesz esély, nemhogy ez utóbbira, ami tulajdonképpen most sincs.
  6. Ne gondoljuk, hogy ha mi kivonjuk magunkat a gyülekezeti fenntartásából (pl.: mert fiatalok vagyunk és még nem akarunk magunknak ingyen sírhelyet a temetőben), akkor 5-10 év múlva is lesz még annyi aktív egyházfenntartó, aki fenntartja a lelkészi állást.
  7. Ne gondoljuk, hogy pletyka, szóbeszéd, illetve hamis vagy félinformáció áramoltatás nem okoz jelentős károkat.
  8. Informálódjunk a gyülekezeti hírforrásokból (Hitélet újság, internet, lelkész megkérdezése, tájékozott presbiterek megkérdezése) és a pontos információkat jóindulattal adjuk tovább.
  9. Imádkozzunk gyülekezetünk jelenéért és jövőjéért!
  10. Ne gondoljuk, hogy ami működött és jó volt 10-20-30-50-80-stb. éve az működni fog és jó lesz a jövőre nézve is. A kor kihívásaira kell válaszolnia gyülekezetünknek is (pl. igényes gyülekezeti termi belső tér).

Ez egy sok negatívumot érintő, de a presbitérium kérésére megírt tájékoztató írás. Eltér a buzdító, bátorító, pozitív írási stílusomtól. Nyilván a helyzet tette szükségessé egy szűk, de hangos kisebbség miatt. Kérem a megértést ebben az ügyben!

Categories: Hírek