Ez úton írásban is szeretnék köszönetet mondani minden kedves bogyiszlói lakosnak, aki egyházfenntartói járulékával hozzájárult a Bogyiszlói Református Egyházközség életéhez és működőképességéhez!

Külön szeretném megköszönni azoknak, akik a presbitereinket – akik segítettek az egyházfenntartói járulék beszedésében – kedvesen és nekik kijáró tisztelettel fogadták. Soha nem könnyű valakitől pénz kérni. Amit a presbitereink vállalnak ezzel a szolgálattal, az egy igen tiszteletre méltó és nehéz feladat. Külön köszönet tehát azoknak, akik ezt könnyebbé tették számukra!

Sokan nagyon nagy anyagi áldozatokat hoznak az év végi adományokkal, melyet önzetlenül és szeretettel adnak. Megbíznak az egyházközség presbitériumában és bennem, mint lelkészben, hogy tisztességesen és az ésszerű gazdálkodás elvét követve használjuk az egyház anyagi javait. Az ésszerű gazdálkodás elvét egyházi törvényeink írják elő, ahogyan minden forint pontos könyvelését is, de ennek ellenére mégis hatalmas bizalom jele minden adomány, ami hozzánk beérkezik. Hálás a szívünk az ilyen adakozókért! Köszönjük az év végi adományokat!

A perselyezés az Istentiszteleteken szintén nagy segítség, köszönjük, hogy nem feledkeznek meg erről sem! Sőt, Isten iránti hálával a szívemben mondhatom el, hogy gyülekezetünkben 2016-ban céladomány perselyek kitételével tudtunk támogatni három teológushallgató tanulmányait (legátusperselyek), a Magyar Biblia Társulatot, az Esztergomi Református Templom építését, és a Galgóczi Református Gyülekezet jégkárának helyreállítást. Valamint kulturális területen a Szent Mihály Szekere Vándorszínház előadását és az Antal házaspárt, mint zenészeket több mint fél millió forint összértékben. Tehát a nyolc persely együttes összege haladja meg a fél millió forintot. Ez akkor számít igazán nagy összegnek, ha számításba vesszük azt, hogy ez az egyházközségünk éves költségvetésének 10 %-át teszi ki. Ugyanis 5 millió forint körül mozog éves bevételünk. (Ez nem titkos információ, bár sokan így gondoltak rá.) Az 5 millió forint kimondva soknak tűnik, de ha leosztjuk 12 hónapra, és az ellátandó feladatok mennyiségére, akkor kiderül, hogy valóságos csoda, hogy ennyiből meg tud élni egy „szervezet”.

Ezt a csodát a Mindenható Isten úgy hajtja végre gyülekezetünkben, hogy sok-sok emberi szívben támaszt segítő szándékot. Tehát sokan önkéntes munkával, segítséggel járulnak hozzá a gyülekezet életéhez.

Az egyházfenntartói járulékot fizetők körülbelül 20-25 %-a vesz részt gyülekezeti alkalmainkon rendszeresen vagy alkalomszerűen. Többnyire ők azok, akik perselyezéssel, adományokkal és önkéntes munkával hozzájárulnak az egyház teherhordozásához. Ebből látható, hogy nagyobb részben vannak azok, akik csak az egyházfenntartói járulék befizetésével segítenek. Amikor a presbitériummal az egyházfenntartói járulék összegét emeljük, akkor nem „lehúzni”, megadóztatni, megrabolni akarjuk az embereket, hanem egy igazságosabb teherhordozást szeretnénk megvalósítani. Vegyük példának a 2016-os évet, amikor 6.000 Ft volt az egyházfenntartói járulék (tehát havi 500 Ft). Gondoljunk bele, hogy mire elég ez az összeg egy ember számára? Bizony nem sokra havi szinten. De ha 400-an összeadják, akkor egy közösség életéhez és működéséhez járulnak hozzá. Most erős kerekítéssel élve: 400 főből 100 fő jelentős anyagi terhet hordoz, 300 fő „csak” az egyházfenntartói járulék terhét. Tehát ha az egyházfenntartói járulék emelkedik egy egész kis összeggel, ami a 300 főt is érinti, akkor igazságosabbak vagyunk a másik 100 fő felé. Hiszen ők – akik gyülekezeti alkalmakon rendszeresen vagy alkalomszerűen megfordulnak –, nem azt látják, hogy erre sincs pénz, arra sincs pénz, hanem erre is jutott arra is jutott, és ezt közösen tettük össze. Közösen úgy, hogy ebből részt vállalnak mindazok, akik reformátusnak vallják magukat.

Bogyiszló népe híres arról, hogy a múltban és a jelenben is össze tudott fogni. Ne feledjük, hogy egyik legtöbb embert tömörítő összefogás a református egyház fenntartásában nyilvánul meg! A 400 felnőtt plusz gyerekek a település népességének körülbelül negyede. Ezen felül ne feledjük, hogy az egyházfenntartói járulék befizetése nem kötelesség, hanem lehetőség. Lehetőség, mert van helyben gyülekezet, lelkész, élő egyház. Sajnos Tolna megye jó pár falva ezt már nem mondhatja el magáról. A lehetőségekkel pedig érdemes élni.

Lehet, hogy sokan nem tudják, de gyülekezetünk működési támogatásra nem pályázhat, és ilyen jellegű pénzt jelenleg nem kap sehonnan. Bármely civil szervezet pályázhat működési támogatásra Magyarország Kormányától, a Nemzeti Együttműködési Alaptól. Gyülekezetnek ilyen vagy hasonló támogatása nincs. Többféle pályázatot írnak ki egyházaknak, gyülekezeteknek, amik építésre, kisbusz beszerzésre, sőt még egy-egy közösségi célú program lebonyolítására is irányulnak, de a működési költségeket a gyülekezetnek adományokból kell fedeznie. Sőt a pályázati önerőt szintúgy. Tehát ha nincsenek adományok, nincsenek egyházfenntartói járulékot befizetők, akkor nincs miből pályázatot benyújtani, illetve pályázati önerőt mellé tenni. Úgy fogalmaztam ezt meg még 2015 végén, hogy minden egyházközségbe beadott forint újabb forintot szül. Hiszen ki gondolta volna, hogy Isten olyan gondviselésével áld meg bennünket, hogy egy közbeszerzési eljárásban lefolytatott kisbusz pályázatot ki tudunk hozni kevesebb, mint százezer forintból. (Ez egyébként 250 ezer Ft közbeszerzés lefolytatási díj illetve pályázatíró költségét jelentette volna. Egyik közeli gyülekezetben egy nem közbeszerzéses busz 320 ezer Ft-ba került. Ők 10 milliós Opelt nyertek és 320 ezer Ft-ot költöttek a pályázatra, mi 12,5 milliós Volkswagent és kevesebb, mint 100 ezer Ft-ot. – Vannak, akik nem tudnak ezekről a dolgokról, és azt hiszik, hogy mi a közbeszerzéses busz pályázásával „szórjuk a pénzt”.)

Sokat írhatnék még a gyülekezetünk pénzügyeiről. Akit bármi érdekel, nyugodtan kérdezzen személyesen, vagy írásban facebookon, vagy e-mailban. Készségesen válaszolok. Gyülekezetünk főgondnokát és pénztárgondnokát is kereshetik; a főgondnokkal minden jelentősebb kiadás egyeztetve van, a pénztárgondnok pedig mindent könyvel.

Visszakanyarodva a köszönetmondáshoz: szívemből kívánom, hogy az Úr Isten áldja meg azokat 2017-ben is, akik egyházunkat, és ezáltal az Úr Jézusról szóló evangélium terjedését támogatták!

 

Dancs Róbert
református lelkész

 

Categories: Hírek