2020. január 27-28-án tartottunk ökumenikus imaóráinkat.

Az idén a helyszínt a református és a baptista imaház adta, katolikus helyszínre nem mentünk ugyanis egy különleges eseménnyel gazdagodott az idei imaóráink sorozata. dr Balázs Kovács Sándor történész előadást tartott a reformáció Tolna terjedéséről. A Népfőiskola programsorozat keretében a Bogyiszlói Művelődési Ház szervezésében hallgathattuk meg őt.

Bár katolikus templomban nem voltunk, katolikus testvéreink velünk tartottak és Ravasz Csaba plébános úr is hirdette Isten Igéjét.

A Krisztus-hívők egységéért folytatott imahét 2020-as anyagát a máltai és gozói keresztény egyházak készítették. A máltai keresztények február 10-én nemzeti ünnep keretében ünneplik Pál apostol hajótörését, ezzel jelzik és köszönik meg a keresztény hitnek a szigeten való megjelenését. Az imahétre választott igeszakaszt az ünnepen szokták felolvasni az Apostolok Cselekedeteiből. A történet úgy kezdődik, hogy Pált fogolyként Rómába viszik (ApCsel 27,1). Pált bilincsbe verik, de Isten küldetése még egy ilyen veszélyes út ellenére is beteljesedik általa. Ez az elbeszélés az emberiség klasszikus drámája, amely a természet rettenetes erőivel szembesít. A hajó utasai kiszolgáltatottak a tenger erejének és a rájuk zúduló hatalmas viharnak. Ezek az erők ismeretlen területre sodorták őket, ahol az elveszettség érzésével és a reménytelenséggel kell szembesülniük. A hajón tartózkodó kétszázhetvenhat ember külön csoportokra oszlott. A százados és a katonái hatalommal és jogosultsággal rendelkeznek, de a tengerészek szakértelmétől és tapasztalatától függnek. Bár mindannyian félnek és sebezhetők, közülük a leláncolt foglyok a legvédtelenebbek. Életük feláldozható, a csoportos kivégzés veszélye fenyegeti őket (27,42). A történet folytatásában az életük elvesztésétől való félelem miatt növekvő meg osztottságot, ezáltal erősödő bizalmatlanságot és gyanakvást látunk a különböző csoportok között. Mindemellett figyelemreméltó, ahogyan Pál a békét sugallja a nagy felfordulásban. Tudja, hogy életét nem olyan erők irányítják, amelyek közömbösek sorsa iránt, hanem Isten kezében van, akihez tartozik, akit szolgál (ld. 27,23). Hite miatt biztos abban, hogy Rómában a császár elé fog állni, és ennek a hitnek az erejével állhat meg útitársai előtt, és adhat hálát Istennek. Mindenkit erre bátorított. Pál példáját követve osztoznak a kenyéren,  az új  reménységben  egyesülve  és  szavaiban bízva.

Ez mutatja a szakasz fő témáját, amely az isteni gondviselés. A százados döntése volt, hogy a rossz időjárás ellenére útnak induljanak a hajóval. A vihar alatt a tengerészek döntöttek arról, hogyan irányítsák a hajót. Végül a saját terveik meghiúsulnak, és csak úgy, hogy együtt maradnak és hagyják, hogy a hajó összetörjön, menekülnek meg az isteni gondviselés által. A hajó és az egész értékes rakomány elvész, de mindenki életben marad, „mert közületek senkinek sem esik le egyetlen hajszál sem a fejéről” (27,34; ld. Lk 21,18). Keresztény egységünk keresése során az isteni gondviselésnek átadva magunkat számos olyan dologról kell lemondanunk, amelyhez szorosan kötődünk. Istennek azonban minden ember megváltása számít. Az embereknek ez a sokszínű és ellentmondásos csoportja zátonyra fut „egy szigeten” (27,26). Ugyanabban a hajóban hánykolódnak, és úticéljuk is ugyanaz, ahol az emberek egysége a szigetlakóktól kapott vendégszeretetben lesz nyilvánvalóvá.

Az ilyen viharos utazásokban és véletlen találkozásokban Isten akarata teljesül egyháza és minden ember iránt. Ahogyan Pál hirdetni fogja Rómában, Istennek ez az üdvössége minden népnek elküldetett (ld. ApCsel 28,28).

 

Categories: Hírek