Bogyiszlón január 28-30 között, hétfőtől szerdáig tartottuk az ökumenikus imaóráinkat.

A református templomban Ravasz Csaba plébános hirdette az Igét, majd a római katolikus templom adott volna házigazda szerepet, de a tartós hidegben kihült épület miatt a református gyülekezeti teremben maradtunk, az igehirdető Fodor Péter lelkész volt, végül  a baptista imaházban Dancs Róbert református lelkész prédikált. Az alkalmak 18:00-kor kezdődtek és kb. 1 órát tartottak. Körülbelül 30-40 embert mozgattak meg együttesen.

A keresztények minden évben a világ minden táján azért gyűlnek össze, hogy imádkozva növekedjenek az egységben. Olyan világban tesszük ezt, ahol a korrupció, a kapzsiság és az igazságtalanság egyenlőtlenséggel és megosztottsággal jár. Az imáink egységesek egy szétszakadozott világban. Ebben van az erejük. Arra kaptunk elhívást, hogy egységben tanúskodjunk az igazság mellett, és Krisztus gyógyító kegyelmének eszközei legyünk a szétszakadozott világ helyreállításában.

A Krisztus-hívők egységéért tartott 2019-es ökumenikus imahetet az indonéz keresztények készítették elő. Indonézia 265 millió lakosának kb. 86%-a muszlim, és így a világ legnagyobb muszlim lélekszámú országa. A népesség mintegy 10%-a azonban a különböző hagyományokat követő keresztény közösségekhez tartozik. Indonézia a népessége és a kiterjedése alapján Délkelet-Ázsia legnagyobb nemzete. A több mint 17 000 szigeten 1340 különféle népcsoport él, és 740 helyi nyelvet beszél a közös nemzeti nyelv, a Bahasa Indonesia mellett. A nemzetet a Pancsa
sila („öt alapelv”: 1. Hit az egyedüli Istenben 2. Igaz és civilizált emberség 3. Indonézia egysége 4. A képviselők megfontolásában gyökerező egyetértés, amely belső bölcsességet ad ademokrácia vezérlésére 5. Társadalmi igazságosság Indonézia egész népe számára. ) mentén alapították a Bineka Tunggal Ika (Egység a sokféleségben) mottóval. Az etnikai, nyelvi, vallási tarkaságban az indonézeket a gotong royong elve vezérli, vagyis szolidaritásban és együttműködve élni. Ez azt jelenti, hogy vállaljunk közösséget az élet és a munka minden területén, örömben és bánatban, és minden indonézben a testvérünket lássuk.

A közösségeket egymás ellen fordító radikalizálódás fokozódik. Ezt a közösségi média visszaélése csak súlyosbítja azzal, hogy démonizálja az egyes közösségeket. Egy ilyen környezetben a keresztény közösségekben újra tudatosultaz egység fontossága, és közös elkötelezettséggel, együttesen emelik fel szavukat az igazságtalanságok ellen. Amellett, hogy szembesülünk ezekkel az igazságtalanságokkal, keresztényként kötelességünk megvizsgálni, hogy nekünk mi részünk van ezekben. Csak akkor tehetünk bizonyságot arról, hogy megéljük az egységet a sokféleségben, ha szem előtt tartjuk Jézus imádságát, „hogy mindnyájan egyek legyenek”. Csak a Krisztusban megélt egységünk által leszünk képesek felvenni a harcot az igazságtalansággal szemben, és szolgálni az attól szenvedő áldozatok javát. A fenti aggasztó jelektől indíttatva az indonéz keresztények úgy érzik, hogy Mózes ötödik könyvének igéje „Az igazságra és csakis az igazságra törekedj…” (5Móz 16,18-20) helyzetükben, ínségükben elevenükbe talál.

Indonézia pluralista társadalom, sok törzs, nyelv, kultúra és vallás otthona. A 265 millió emberből körülbelül 12 %-ot tesznek ki a katolikusok és a protestánsok. A kereszténység először a 7. században érkezett Indonéziába, amely a nesztoriánusokon át jutott el Észak-Szumátrába, de ekkor még nem maradt fent.

Nem sokkal később katolikus misszionáriusok hozták el a területre az evangéliumot, akik a portugál kereskedők nyomán a 16. század elején érkeztek a területre.

A hollandok 1605-ben egy kereskedelmi vállalat, az úgynevezett Egyesült Holland Kelet-indiai Társaság zászlaja alatt kiutasították a portugálokat Indonéziából. A holland kereskedők érkezésével bevezették a protestantizmust, és a katolikusok kénytelenek voltak áttérni a protestantizmusra.

A következő években a Társaság a holland gyarmati kormányt képviselte, és bevezette a Hollandiában a 17. században gyakorolt kálvinizmust. A református egyház volt a hivatalos államegyház, és mint ilyen, különleges kiváltságokkal rendelkezett.

A később Indonéziába utazó misszionáriusok, akik elsősorban Hollandiából és Németországból érkeztek, csak egy adott törzzsel való munkára szorítkoztak. Ennek eredményeként a keresztények törzsi határok mentén oszlanak meg. A legtöbb keresztény közösség a törzs nyelvét használata az istentiszteleten, de fokozatosan elfogadták az indonéz nyelvet, amely a hivatalos nemzeti nyelv volt. Indonéziában az ébredési és a karizmatikus mozgalmak már a múlt században is változatos képet mutatattak. Újabban pedig az ortodox kereszténység megtelepedésével az egyházak a keresztény hagyomány teljes vértezetét mutatják be: a katolikus, a lutheránus, a református, a pünkösdi, az evangelikál, a karizmatikus, a baptista, a hetednapi adventista, az üdvhadsereg és az ortodox.

(Forrás: Az Ökumenikus imahét füzete)

Categories: Hírek